Beválogatták a tíz legjobb pályamű közé Molnár Eszter és Kálmán Levente (11. g) filmjét.

Az országos versenyt a Kortárs folyóirat, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Magyar Irodalomtudományi és Tanítóképző Tanszékei, valamint a budapesti Veres Pálné Gimnázium hirdette meg, abból az alkalomból, hogy 60 évvel ezelőtt jelent meg Ottlik Géza "Iskola a határon" című nagy sikerű regénye.

A verseny első fordulójában a mű egyik meghatározott idézetéhez kapcsolódóan kellett némafilmet készíteniük a diákoknak, amit a munkafolyamatról összeállított naplóval együtt kellett beküldeniük. Az országos döntőt december 1-jén Budapesten rendezik majd, amire jó felkészülést kívánunk a diákoknak és segítő tanáruknak, Kövi Anita tanárnőnek!

„Vagy talán nem is aznap éjszaka történt, hogy felébredtem az esőre? Mióta vagyok itt? Colalto, ahogy mély álmából felpattant, régi mozdulatával lerúgva magáról a takarót és előregurulva, halkan egy számot mondott mindig maga elé.

– Százhárom.

Vagy: hetvenhárom. Vagy harminchárom? Nem, az nem lehetett akkor. Colalto a napokat számolta, hogy mennyi van még hátra a karácsonyi szabadságig. Szeredy nem számolta. Én se számoltam. Senki sem számolta, csak Colalto. Rettenetesen sok nap volt még hátra. Civil időszámításban – ha közös nevezőre lehetne hozni ezt a kétféle időmúlást – legalább tíz-tizenöt esztendőre való. A lámpagyújtásos ébresztőknek télies színezetet adott a hajnali köd, de még messze volt a tél.

Mindegy, hogy százhárom vagy harminchárom, gondoltam, mert ez úgysem mehet így tovább három napig sem. Valaminek történnie kell egykettőre. Szinte kíváncsiság volt bennem, hogy mi lesz, olyan bizonyosra vettem a változást, a fordulatot, mert a lelkem mélyén ismertem jól annak a lágyan hullámzó, sodródó mozgásnak a rejtett törvényeit, ami a létezésemet hordozta.”